Linkek a témában:
Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek (mai legenda)
Amikor a szemhatáron feltűntek a jarangák, a vadász meglátott a csónak előtt egy szakállas fókát. A szakállas fóka egészen úszólábáig kiemelkedett a vízből, és kíváncsian nézte a közeledő vadászt. Armagirgin izgatott lett, leoldotta a csónak két oldalára erősített fókákat, azok nyomban elsüllyedtek, aztán csónakjával üldözőbe vette a szakállas fókát, de az lebukott, és csak elgyűrűző karikák jelezték nyomát a vízen. Armagirgin mérgében a vízbe köpött, és abba az irányba indult el csónakjával, ahol feltételezése szerint majd újból kibukkan a fóka. Olyan közel bukkant elő az állat, hogy Armagirgin a meglepetéstől összerezzent. A szakállas fóka mintha gúnyosan pillantott volna a vadászra, majd lassan, szinte csúfondárosan alábukott, és Armagirgin jól látta, milyen meredeken merül a mélybe az állat szürke teste. Ez annyira feldühítette Armagirgint, hogy kész lett volna követni a tenger mélyére is ezt az őt kigúnyoló szakállas fókát. Odaevezett, ahol újból elő kellett bukkannia a fókának. Amint az állat kiemelkedett a vízből, Armagirgin hirtelen lehajolt, és két kézzel megmarkolta szakállas fejét, de a fóka könnyedén kicsúszott kezéből, és hirtelen meredeken újból lebukott a víz alá. ...